Amikor az ember rákeres a PHP és cache szavakra, óhatatlan, hogy rábukkanjon az apc/memcache/memcached szócskára (kéretik nem összetéveszteni). Mi most ez utóbbit fogjuk a műtőasztalra emelni, a legkedvesebb rendszergazda ismerősünkkel.

Mi is az a memcached?

A memcached egy összeomlás szélén álló vérnyúlpopuláció key-value szerver, tehát php szemmel úgy képzeljük el, mint egy jókora asszociatív tömböt. A legfőbb különbség, hogy ez nem a mi php alkalmazásunk memóriájában van, hanem egy linux serveren fut egy memcached nevű service, amit mi egy erre kitalált osztályon/kiterjesztésen keresztül érünk el.
Miért kell a külön service? Mint tudjuk, a php addig fut, amíg a lekérés és nem tovább, két munkamenet között az adatok átadása véges, na meg ha a cacheben 1 gigabájt információt tárolunk, és ugyanezt terveznénk PHP-ben, akkor pár egyidejű lekérés és a serverünk bekernelpánikol, a rendszergazdánk pedig előveszi a legpusztítóbb tekintetét.

Ahhoz, hogy mindenki jól járjon és felesleges programokkal spammeljük tele az oprendszerünket, és kipróbáljuk, mindenek előtt fel kellene ezt lőjük. A szegény windows user-eket el kell keserítsem, ők max távolról (értsd: virtualbox) nézhetik a dolgot, mert a memcached egyelőre csak all hail linuxra van.

Package-ként is leszedhetjük, de aki esküszik a hardmode-ra, annak egy tarball-t kell letöltenie, kicsomagulnia, lefordítani és telepíteni:

1
2
3
4
wget http://memcached.org/latest
tar -zxvf memcached-1.x.x.tar.gz
cd memcached-1.x.x
./configure && make && make test && sudo make install

Ez a program, bármily meglepő C-ben íródott, ezért majd legyünk résen a dependenciák ügyében (pl. libevent), de ha sikerült feltelepíteni, akkor alapesetben a kis gonosz már fel is lövi magát és még az init.d-ben is ott találjuk, szolid 64 megát használva. Ha mi indítjuk el, akkor többféle argumentumot elfogad, a -h paraméterrel kicsalhatjuk azokat. A legfontosabb, a

-m Az általa használt memóriát tudjuk ezzel szabályozni, megabájtban mérve

-d Ha parancssorból indítjuk el és nem init.d által, akkor ezzel tudjuk service-ként futtatni.

-p A port, amin csücsül az éppen létrehozott példányunk (TCP, az UDP portot az -U kapcsolóval tudjuk átállítani!). Ha több példányt futtatunk egy adott szerveren, akkor ezáltal tudjuk elkerülni az ütközéseket.

Usereket rendelhetünk hozzá és még sok mást tehetünk, de nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe.

Tegyük fel, hogy feltettük, működik a service, telnettel ki is próbálgathatjuk, ha beszéljük a protokoll nyelvét 🙂

Jöjjön a PHP, ez sem lesz sokkal bonyolultabb:

Akinek fent van a PECL kiterjesztés, az a

1
sudo pecl install memcached

-el tudja feltenni, de többféle módon telepíthető, itt is vigyázni kell a dependenciákra, mert könnyen cs*csre futhatunk.

Ha minden jól ment, akkor egy apache restartot követően a phpinfo() kidobja, hogy bizony fent van a kiterjesztés.

Tessenek vigyázni, az ajtók záródnak

Most, hogy működik PHP oldalon és a háttérben is fut, ideje összeheftelni a dolgot, hogy valami hasznát is vegyük annak a lefoglalt memóriának. Tegyük fel, hogy a gépünkön autentikusan elindítottunk 3 példányt, amik különböző portokon futnak:

1
2
$m = new Memcached(); // bamm, példányosítottuk! ezzel sajna még sokra nem megyünk

1
2
3
$m->addServer('localhost', 11111, 1);
$m->addServer('localhost', 11112, 2);
$m->addServer('localhost', 11113, 3);

Létezik ugyan erre egy stílusosabb megoldás, mivel egyszerre egy tömböt is elfogad, de így jobban tudom szemléltetni a dolgot. Az első paraméter maga a host, a második a port, a harmadik pedig egy ún. súly. Ez a súly dönti el, hogy a hozzáadott szerverek közül mekkora eséllyel lesz ez a szerver kiválasztva.

Kiválasztva?? Nem azért adok hozzá három szervert, hogyha az egyik lehal, akkor a másik kettőn ott legyen az infó, mint valami tükrözött HDD-n?

A válaszom: nein! Ha a memória olyan olcsó lenne, mint a winchester, akkor valóban hozzáadhatnánk háromszor is annyit, viszont jelen esetben nem tehetjük meg, hogy x bájt adat 3x bájtnyi memóriát foglaljon el, de ne kanyarodjunk el a megvalósítástól, akkor majd minden megvilágosodik.

Adjunk hozzá valami kulcsot!

1
2
$ttl = 666; // so hardcore
$m->set('ezIttegyBeszedesKulcs', $valamiGyakranHasznaltAdat, $ttl);

Bumm, hozzá is adtuk. A TTL egy másodpercet jelöl, ameddig az adott kulcs él, tehát utána hiába van ott a kulcs, az már elavultnak minősül, így ha 666 másodperccel később a következő parancsot adjuk ki:

1
$valamiGyakranHasznaltAdat = $m->get('ezIttegyBeszedesKulcs');

Akkor bizony a változónk értéke nem az lesz, amit szeretnénk, hanem false. Ennélfogva true és false értéket tárolni cache-ben nem épp ideális (arról nem is beszélve, hogy boolean értéket úgy egyáltalán nem lenne érdemes itt tárolni).

A memcache példányain állapotát egy

1
<pre class="prettyprint" data-language="shell"><span class="pln">echo </span><span class="str">"stats settings"</span> <span class="pun">|</span><span class="pln"> nc <host> <port></span>

paranccsal tudjuk lekérdezni.

A memcached témakörről úgy hirtelen ennyit, aki többet szeretne erről olvasni, az nyugodtan kérdezzen/kérjen, aki pedig türelmetlen, annak a dokumentáció itt található.